Szeretem a „bullshiteket”!

Gyakran ezek olyan rövid és ütős mondatok, amik magától értetődnek, hangzatosak és bár elsőre üresnek tűnnek, de valami megmagyarázhatatlan dolog miatt eljuttatnak egy üzenetet, ami aztán dolgozik az emberben, vissza-vissza tér és hatással lehet viselkedések megváltoztatásához, fejlődéshez.

Egyszer a következő „mondást” olvastam: „Rossz hír, hogy az idő repül. Jó hír viszont, hogy Te vagy a pilóta!”

Borzasztóan tetszett a mondás, és elhatároztam, hogy elkezdem használni. Aztán rájöttem… egy nagy ló…rt vagyok én a pilóta. Az a típusú ember vagyok, aki az élet nagy mérföldköveit nagyjából beveszi, de a mindennapokban erőteljesen időoptimista.

Azaz nagyon gyakran hiszem el őszintén, hogy:

bizonyos dolgok még beleférnek,
oda fogok érni időben,
ááá, ez a feladat félóra alatt megvan
holnap 11-kor hívlak

Gyakran sodor el az érzelem, az ötlet és a spontaneitás. Na ilyenkor aztán minden vagyok, csak pilóta nem az én repülő időmben.

Amíg ez „csak” a mindennapokban áll fönn, akkor nagy gond nincs – azon túl, hogy a környezetünk életminőségét könnyedén és nagy mértékben csökkenteni tudjuk… :O – de amikor fontosabb dolgoknál is jelen van az időoptimizmus, és „feltorlódnak az események”, sose érsz oda, hogy bizonyos dolgokat meglépj, akkor bizony jön a szorongás, megrekedés, kiégés és a helyben lépegetést.

Időgazdálkodás?

Örök érvényű törvény, hogy egyről a kettőre nem az operatív dolgok kivitelezésétől jutsz, hanem nagy horderejű stratégiai lépésektől. És ha arra „nincs idő, akkor véged”… beragadtál.

Persze ez másik oldalról is megvan, amikor a megaprecíz idő- és feladatbeosztás olyan kereteket határoz meg, hogy elveszünk a részletekben, nem látjuk a fától az erdőt és azért nem lépünk előre.

Nekem az idő kérdése kritikus fejlődési pont volt mindig. Már más ember vagyok, mint 10 éve, de ha el tudjátok képzelni, mennyi „kedves reakciót” kaptam a közeli barátaimtól ennek a videónak az első perceivel kapcsolatban…

Akkor el tudjátok képzelni, hogy akik ismernek, pontosan tudják, milyen hiteltelen a számból hallani: „minden pillanatomat tökéletesen meg tudom szervezni”…:)))

De léptem előre, mert ma is emlékszem olyan támpontokra, gondolatokra, amik radikálisan tudták segíteni az idővel kapcsolatos viszonyomat. Emlékszem, amikor:

A Premier Orthónál a főnököm nem szidott le, nem mondott rám csúnyát, de láttam a szemében a szörnyű feszítő érzést, hogy az ügyvezetője, hogy tud 11:06 perckor bejönni a 11 órakor kezdődő megbeszélésre. Láttam az őszinte küzdelmet a szemében. Aztán jött egy mondat, és bizonyos dolgokat megértettem.
Emlékszem, amikor egy barátom 15 perc várakozás után hazament és nem találkozott velem. (Épp akkor jöttem haza Olaszországból egy év után és a „ci vediamo verso le 6” (6 óra körül találkozunk) irányelven 20:50-re érkeztem meg egy 20 órai találkozóra.
Emlékszem, amikor első munkahelyemen Papp Gergő mentorom a betanítás alatt megmutatta, hogyan kezeli az e-mailjeit. Számomra elképzelhetetlen fokú rendezettséggel, és hatékonysággal találkoztam.

Tervezd meg!

Azóta is keresem a hatásokat, amik „JÓ PILÓTÁVÁ” tesznek engem, nem csak a mindennapokban, hanem az élet igazán fontos mérföldköveinek hatékony teljesítése terén is. Ez néha egy pillanat az életből, ideális esetben pedig egy tervezett hatás, azaz egy tréning.

Papp Gergő azóta is számos apró dologban segített már nekem jobb időgazdálkodóvá válni és hatalmas megtiszteltetés, hogy tart nekünk egy képzést novemberben a témában.

Ameddig várom az ő kurzusát, addig a legfontosabb mankóm a témában Kriszta, a feleségem, egy jól felismerhető hangsúllyal elhangzó mondata: „Szívem, Te ezt most tényleg komolyan gondolod?”

Gyere és fejlődj velem: